Extra Körömmagazin - VB interjú
Ennél a versenynél, – ahogy megtudtam a témát – el is kezdtem gondolkodni, hogy pontosan mit szeretnék. A magam részéről, először megpróbálok mindig alaposan utánajárni a témának, képeket keresgetek, ötletelek, aztán összeáll egy kép a fejemben a körömről, illetve a modellről is
Barbara, szerkesztőségünk nevében, ezúton is szívből gratulálunk az első helyezéshez. Kérlek, mesélj nekünk a versenyt megelőző időszakról, hogyan jutottál ki a Világbajnokságra, mennyire voltál izgatott, hogyan készültél fel erre a nem mindennapi megmérettetésre? Milyen érzés volt a dobogón állni?
M.B: – A VB-t megelőzte a 2014 novemberében, a Beauty által megrendezésre kerülő Magyar Bajnokság, amelyet flat kategóriában megnyertem, ezzel kvalifikáltam magam a müncheni VB-re. Már ott úgy éreztem, hogy egy nagy álmom valósult meg azzal, hogy sikerült a dobogó legtetejére állnom, hiszen többször is indultam már, de sajnos a munkám mindig kevésnek bizonyult. A vintage téma közel áll hozzám, ezért nagyon bíztam magamban, illetve a felkészülésben is a maximumra törekedtem. Ez után gondoltam végig, hogy ez pontosan mit is jelent nekem, hogy nem csak egy vágyam teljesült, hanem ezzel párhuzamosan az is, hogy a következő évben én képviselem Magyarországot a VB-n flat kategóriában.
Ennél a versenynél, – ahogy megtudtam a témát – el is kezdtem gondolkodni, hogy pontosan mit szeretnék. A magam részéről, először megpróbálok mindig alaposan utánajárni a témának, képeket keresgetek, ötletelek, aztán összeáll egy kép a fejemben a körömről, illetve a modellről is. Már a verseny előtt cirka két hónappal megfestettem a mintákat, így már csak a ruha, smink és egyéb kiegészítők maradtak hátra. Nem akartam a véletlenre bízni, így többen segítettek abban, hogy egy ilyen végeredményt kapjunk. A fejdíszt egy kedves virágkötő ismerősöm készítette, a sminket, testfestést is szakemberre bíztam, e mellett pedig sok segítséget kaptam a családomtól és a barátnőmtől is!
A végeredménynek nagyon nagyon örültem, nem is számítottam rá! A többiek munkáját végignézve nem igazán tudtam rangsorolni az enyémet, hiszen nagyon szép munkák készültek! Csak a három helyezettet hívták fel a színpadra, ezért nem lehetett tudni még a második után sem, hogy ki a nyertes. Ott már nagyon izgultam, mert a második és harmadik helyezett munkájára emlékeztem, és ez a kettő volt, ami nekem is nagyon tetszett! Az első helyezett előtt természetesen jócskán húzták az időt, így aztán kellően felcsigázták az izgalmas kíváncsiságot mindenkiben. Azután elhangzott, hogy Magyarország, akkor egymásra néztünk a modellemmel és onnantól nem igazán emlékszem a történtekre… Rengeteg gratulációt fogadtunk, fényképeztek, megkaptam az oklevelet, a kupát, ajándékokat, de csak később tudtam igazán felfogni és átélni, hogy valóban sikerült megnyerni a versenyt! Ez valóban fantasztikus érzés, kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg!
– Barbi, megosztanád velünk milyen egy ilyen versenynek a hangulata, mi a legfontosabb a ,,küzdelem” folyamán, mire kell a leginkább odafigyelni?
M.B: – Én nem igazán vagyok egy izgulós típus, ez elég nagy szerencse, mert minden verseny teljes koncentrációt igényel a versenyzőtől és modelltől egyaránt. Szerintem nagyon fontos, hogy minden eshetőségre felkészülten induljunk neki a megmérettetésnek. Természetesen ehhez az kell, hogy már meg legyen a kellő tapasztalatunk ezen a területen, illetve teljesen ki tudjuk zárni a külső ingereket, és ha hirtelen módosítanunk kell a munkán, akkor pillanatok alatt tudjunk mérlegelni és meghozni a megfelelő döntést. Ez a verseny valahogy mégis kicsit másabb volt. Stresszesebb voltam munka közben, érezni lehetett a nyomást! Volt is egy pont, amikor úgy éreztem, hogy feladom, nem fejezem be a munkafolyamatot, de aztán összeszedtem magam és nekiveselkedtem. Nagyon fontos, hogy a versenyző fejben is ott legyen, és pillanatok alatt tudjon a feladatra újra koncentrálni, higgyen magában és a legjobb tudásához mérten fejezze be a munkát!
- Személy szerint te hogyan látod a magyarok helyzetét a szakmában, mennyire vagyunk az élvonalban? Milyen érzés volt több díjjal is hazajönni?
M.B: – Szerintem mi magyarok nagyon kimagasló minőségű végeredményt tudunk kiadni a kezünk közül, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy három arannyal jöttünk haza! Nemzetközileg elismert a munkánk, nem véletlen, hogy nagyon sok szakmailag elismert magyar oktató jár ki külföldre is oktatni.
– Milyen terveket szeretnél megvalósítani a közeljövőben és a távolabbi időt tekintve szakmai téren?
M.B: – Különösebben még nem gondolkodtam el a bajnokság óta, de versenyezni nagyon szeretek, így nyilván ezt folytatni fogom. Esetleg ezt a címet többszörösíteni! Amit még fontosnak tartok, az önmagunk folyamatos képzése! Idén tettem le a mestervizsgát is, úgyhogy valamit újra ki kell találnom magamnak, mert nem tudok izgalmak, új kihívások nélkül élni, szükségem van a folyamatos pörgésre. Imádom ezt a szakmát!
– És végül, de nem utolsósorban arra lennék kíváncsi, hogy az ünnepek közeledtével van e valami titkos vágyad, kívánságod, amelyet most megosztanál velünk?
M.B: – Nem mondanám különleges vágynak, csupán szeretnék több időt tölteni a párommal, családommal és a barátaimmal!
Szöveg: Frenyó Krisztina
Forrás: http://www.extrakorom.hu/interju-magyarosi-barbaraval/
